Alrovat - Nyelvünk tája

AKADÉMIAI ÉS PALÁNKHELYESÍRÁS

A helyesírás nem jogszabály, nem törvény, hanem csupán ajánlás azok számára, akik a nagy nyilvánossághoz valamilyen írásbeli üzenettel fordulnak. Ez így is van rendjén, hiszen milyen furcsa és abszurd volna a következő párbeszéd a börtönben: - Te miért vagy itt? - Három vesszőhiba és négy egybeírás miatt. 


Médiabonyodalmak

Elárulom, nem az én fejemben, hanem valamilyen szerkesztőségi megbeszélésen született meg a gondolat, hogy lapunkban legalább egyszer legyen szó a médium, médiumok, média, médiák formák használatáról, ugyanis alkalmazásukban egyrészt nincs egység, másrészt némi bizonytalanság, zavar is megfigyelhető. Az ötletet, illetve a javaslatot, hogy írjak róluk, készséggel elfogadtam. Ennek eredménye ez a cikk.

Kórok és felfedezőik

Szókincsünk gazdagodásának számos módja közül - amilyen a szóképzés, szóösszetétel, betűszóalkotás, szóhasadás stb. - van egy, amelyet, bármily érdekes is, még a szakmabeliek is csak ilyen bonyolult módon tudnak, illetve szoktak megnevezni: tulajdonnév köznevesülése. Mai írásomban először általában erről szólok, majd ennek egy kis sajátos csoportját mutatom be, ez utóbbit egy kicsit részletesebben is.

Az egerek itatása és egyebek

A nyelv és a gondolkodás édestestvérek, ikertestvérek: egymás előfeltételei, kölcsönös segítői, kiegészítői. A nyelv emberré válásunk egyik feltétele, aminek jelentőségét a Biblia is kiemeli a Bábel tornyáról szóló történettel. Ám érdekes: bár a gondolkodó ember a nyelvnek köszönheti értelmes létét, a nyelv logikája számtalanszor eltér a filozófiai értelemben vett logikától. Vagyis van külön nyelvi logika is. Sőt, minden nyelvnek megvan a maga saját logikája. Erről szólok a következőkben néhány példa segítségével, illetve erejéig.

Több nap, mint kolbász

A címbeli régi közmondásnak, amelynek egy táji változata is van: Hosszabb a nap a kolbásznál, „jelentése” szólásszótáraink szerint ez a jó tanács: legyünk takarékosak, beosztók, ne csak a mának éljünk! Ezen nincs mit magyarázni, nem is teszem; ellenben van két olyan vetülete, amely, úgy érzem, nagyon is érdekli napjaink – és lapunk – olvasóit.

Szlengesedünk!

Mit csinálunk? – kapja vagy legalábbis kaphatja fel fejét jó néhány olvasónk a cím láttán. Ha valóban így van, nem csodálkozom, de mindeddig egyikünk sem talált ki ennél jobb, tehát mindenki vagy legalább sok ember által ismert szót annak a fogalomnak a megjelölésére, amelyre utalok vele. Ebben az esetben az a legcélszerűbb, ha megmaradunk ennél a szónál, s megpróbáljuk érzékeltetni, mit is jelent.

Hány ágra süt a nap?

Azoknak az olvasóinknak, akik általában figyelemmel kísérik az IPM Nyelvünk tája rovatát, talán már jelez is valamit ez a cím; számukra talán már kisejlik belőle, hogy itt ezúttal bizonyos szólásokkal kapcsolatos kérdésekről lesz szó. Akik erre gondolnak, helyes nyomon járnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy arra keressük a választ, pontosan hány ágra is süt a nap valójában.

Orcád verejtékével…

A címül írt veretes kifejezés a Teremtés könyvéből való. A szöveg egyik fordításában az Úr szól így Ádámhoz az első emberpár bűnbeesését elmesélő részben: „Orcád verejtékével eszed kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, amiből lettél.” (3/19.) Nekem azonban ezúttal csupán kiindulópontom ez a bibliai részlet. A következőkben az orca és az arc viszonyáról, majd az arc szónak és szinonimáinak szólásainkbeli jelenlétéről írok.

Akácos út…

„Farkast emlegetnek, s a kert alatt kullog” – hangzik a népies szólásforma, főleg olyankor, ha egy társaságban váratlanul megjelenik az a személy, akiről a jelenlevők éppen kiteregetnek, kikotyognak egyet s mást, vagy ha valamilyen közvetlen, fenyegető veszélyre akarnak bennünket figyelmeztetni. Hogy a Kalmár Tibor nevéhez kötődő, „Akácos út” kezdetű, közismert magyar nóta fölemlítése indokolttá teszi-e a fenti baljóslatú bölcsességet, mindjárt kiderül a cikkből.

Árelőnyök, árlejtések és egyéb ár-mánykodások

Itt a tavasz, a különféle akciók és leárazások legfőbb ideje, most érdemes leginkább annak is szentelni egy cikket, hogy a boltok, áruházak és áruházláncok szakemberei milyen módon, milyen szóválasztással próbálják felhívni magukra a vásárlók figyelmét, s magukhoz édesgetni, csalogatni őket. Tartsunk hát egy rövid szemlét!

Trágya és drazsé

Minden nyelv szókincsének fontos gyarapodási forrása a más nyelvekből való átvétel. A miénknek is az. Sátor vagy gyümölcs szavunk török eredetű, az ebéd és az udvar szláv, a mozsár és a selejt német, a citrom és a tigris latin, a zománc és a furmint francia, a tájfun és a víkend pedig angol. Vannak azonban olyan szavaink is, amelyeket – korántsem tudatosan – kétszer is átvettünk, igaz, más-más módon és formában. A következőkben ilyen kettős vagy még többszörös átvételekből kötöttem olvasóink számára egy kis csokrot.

Vigyázat, [r]omlásveszély!

Ilyenkor, télidőben gyakorta bukkanunk Omlásveszély feliratú táblákra, amelyek arra figyelmeztetnek minket, hogy a házak ereszéről vagy a tetőről jégdarabok, hótömbök lezuhanásával kell számolnunk. Én e cikkben egy betűvel megfejeltem az omlásveszély szót, mert olyan szavakat, szókapcsolatokat veszek képletesen górcső alá, amelyek hajlamosak valamilyen elhajlásra, félresiklásra.

Leiter Jakab és családja

Elismerem: csupán a cím hatásossága érdekében elkövetett kegyes csalás részemről a Leiter Jakab névforma használata a szótárainkban található lejterjakab helyett, de olvasóim bizonyára megbocsátják ezt nekem. Így legalább az is kötelességem lesz, hogy azok számára, akik még nem ismerik, megmagyarázzam e különös – s éppen 150 éve született – név eredetét, hátterét.

„Szép” szitkok

E cím láttán olvasóim egy része bizonyára arra gondol, hogy a szitok, vagyis a ’durva, mocskolódó, szidalmazó szó, kifejezés’ (a Magyar értelmező kéziszótár meghatározását idéztem) már eleve nem lehet szép, más része pedig arra, hogy a gyalázkodás, átkozódás, káromkodás mindenkinek joga, akár ilyen, akár olyan a szitkozódó formula. Részben mindkét tábornak igaza van, de én azért megírom ezt a cikket, hátha használok vele valamit.

Mit is jelent?

Mindnyájunkkal előfordul – én sem vagyok kivétel –, hogy eszünkbe ötlik valamilyen szó rémlik, hogy már találkoztunk vele, de akárhogy törjük is a fejünket, nem vagyunk képesek rájönni, hogy mit is jelent. Erre gondolva a következőkben néhány olyan szavunk jelentésére, mivoltára igyekszem fényt deríteni, amelyeknek magyarázatát az évek folyamán éppen tőlem kérte egy-egy olvasóm, hallgatóm vagy általában egy érdeklődő.

Megrendelve vagy megrendülve?

Az interneten bóklászva „Jgy zenei-irodalmi blogja: Politika gyerekeknek” megjelölés alatt egy Bodó Béla újságíróról, a Brumi című gyermekregény-sorozat szerzőjéről szóló írásban ezt olvasom: „Irodalmi és irodalombarát berkekben közismert az »őszinte megrendeléssel« története, amikor egy Sztálinról szóló cikkbe került – sajnos, értelmes – sajtóhiba miatt Bodót mint a lap felelős szerkesztőjét kegyetlenül meghurcolták.”

A fokozásrul

Lapunkban „A fokozás titkaiból” címmel csaknem két esztendeje már írtam egy cikket. A lap rendszeres olvasói talán még emlékeznek is rá. Hogy miért tűzöm most újra napirendre a témát, s miért formailag Széchenyi Lovakrul című munkájára hajazó címmel, az kiderül a továbbiakból.

A fekete párduc

Elöljáróban csupán annyit, hogy írásom címe ellenére nem arról a bizonyos, sárga alapon fekete foltos, macskaféle ragadozóról (Panthera pardus) lesz szó a következőkben, amelyre Afrikában, Ázsiában, továbbá még a világ nagy állatkertjeiben bukkanhatnak rá olvasóink, hanem valami egyébről; olyasmiről, amihez egy nyelvész is érthet.

Káptalan

Minden ember – még a nyelvész is! – nemegyszer bukkan olyan szavakra, amelyekről hirtelenében azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák. Lehet, hogy a káptalan szóra ez nem vonatkozik, mivel egy szólásunk révén igen sokunknak legalábbis ismerős a szó, de azért egy rövid kis cikkecskét, úgy gondolom, megér.

Nyelvművelő séták

Anyanyelvünk szakadatlanul változik, leginkább szókincsében. Új meg új szavak bukkannak fel, a már meglevőknek pedig gyakran változik a jelentésük. Ez természetes. Ám egyik-másik szavunk olykor hûtlenkedik, „félrelép”, azazhogy mi, a használók késztetjük félrelépésre. A következőkben erre mutatok be olvasóinknak két példát.

Korábbi cikkeink