"Minden múlt a múltam"

Magyar Nemzeti Galéria
Megtekinthető: 2019. augusztus 25-ig
Belépőjegy: 2800 forint

E percekben, amint írom a kritikát, Párizsban ég a Notre Dame, és ahogy a tűzoltók küzdenek, a környező utcákban összesereglett párizsiak vagy döbbent csendben sírnak, vagy térdre ereszkedve imádkoznak és énekléssel támogatják lélekben a heroikusan dolgozó férfiakat. A francia önképnek, identitásnak elvehetetlen része ez az épület, tornyának leomlását személyes, sokkoló veszteségnek érzik.
A Magyar Nemzeti Galériában megnyílt „Minden múlt a múltam" című háromszáz tételes kiállítás szép válogatás a Fortepan digitális archívum sokezres anyagából. Amit látunk, mi vagyunk. A mi 20. századunk, a mi múltunk, önképünk, ezeket ‒ a családunk hatása mellett ‒ kívülről formáló erők tere, jellege, minősége.
A Fortepan keletkezéstörténete önmagában is szeretnivaló, két iskolai barát, Tamási Miklós és Szepessy Ákos a 80-as években kezdtek piacokon, lomtalanításokon amatőr fotókat és negatívokat gyűjteni, 2010-ben pedig elindították az oldalukat ötezer darab (!) digitalizált, kategorizált képpel. Ehhez később fokozatosan csatlakoztak magánemberek, intézmények, így ma a privát Magyarország 110 ezer képben áll össze.
A galéria tereiben javarészt magánemberek expozícióit látjuk, témáik az élet rítusai, szakaszai, nagy fejezetei, mindennapjaik öröme, jelentőségteljes pillanatai. Ezeket olyan képcsoportok egészítik ki, ahol ismerhetjük a szerzőt, aki valamilyen szempontból izgalmas, egyedi világát mutatja meg. Szürreálisan érdekesek a rendőrségi helyszínelés fotói, a megszeppent arcú gyerekek a vegyesboltban, a saját betörését rekonstruáló férfi a nagyáruház ablakán. Egy színes társasági élet belvilágába látunk bele egy festőművész fotói és levelezőlapjai által, a romos, háborús Budapestet pedig a zsidómentő diplomata, Carl Lutz képei hozzák elénk. Meg kell veszni a kultúrházas, farsangi mulatságos, szilveszteri, karácsonyi válogatásokért, az úttörőavatások, óvodák, keresztelők képeiért. Pár kiemelt darab önmagán túlmutató történetét is megismerhetjük, fordulatos, mesélős részleteiket, bár őszintén szólva attól, hogy ez ennyire a mienk, minden egyes képnek önmagán túlmutató a története.
Heroikus munka, nem lehet eléggé nagyra értékelni a Fortepan létét. Egy mindenféle hatalmi szűrés, érdekek és láttató szándékok nélküli, őszinte, igazi látvány erről az országról, a múlt századáról. Ahol folyton valami hatalomnak való kitettség határozta meg a kereteket, itt rengeteg keretezetlen fotó mutatja valódiságát.
Mindenki talál kapcsolódási pontokat a saját életéhez, de irtó megható olvasni a leveleket, ahol az archívumot békésen böngésző emberek magukat, szeretett családtagjaikat vagy az egykor tulajdonukat képező kereskedést ismerik fel.
Tematikus egységek, szekciókra osztott termek és egy fiktív budapesti utcamontázs mellett ez a kiállítás elmeséli a Fortepan keletkezéstörténetét is. Ez részben pont egy olyan képanyagból érthető meg, amelyet egy tűzkárból sikerült kimenekíteni. Sok minden odaveszett a leégő nagy épületben, pernyévé vált annyi fontos emlék, de a csapat révén mégiscsak megmaradt az a szelete is az önképünknek. Lehet meghatva sírni, szimpátiaénekelni.


Kép: Fortepan


Hozzászólások