Kékfény – a szocialista időszak bűnügyi magazinja

A Kékfény említésekor senki sem marad közömbös: vagy nosztalgikusan emlékeznek rá vissza, vagy kritizálják Szabó Lászlót, a műsor fekete bőrkabátos, elsötétített szemüvegű vezetőjét. Talán azért, mert keményvonalasan képviselte a szocialista időszak igazságszolgáltatási politikáját.

Ez volt az egyetlen bűnügyi magazin, tehát aki a bűnügyek felderítésének izgalmára vágyott, annak más televíziós lehetősége nem volt erre 1965-1989 között. A műsorhoz a Belügyminisztérium illetékesei szállították az anyagot. Az adások alapján Szabó László köteteket is megjelentetett a leghíresebb eseteiből. Nála beszélt a Nagyfa-galeris Indián, ő szólaltatott meg először szkinhedeket, és amikor Bukszár Tibor rendőrt meggyilkolták a 47-es villamoson, ő állította kamera elé az elkövetőket. 1983-ban a televízió és a rendőrség közös műsorának egy-egy adását mintegy hatmillióan nézték végig. Egy adás után körülbelül 50 levél érkezett. A program alapvető célja volt, hogy az emberek elismerjék a rendőrség munkáját, és állampolgári bejelentések nyomán addig fel nem tárt bűnügyi eseteket oldjanak meg a rendőrök. 1969-től élt a telefonszám (497-560) és a postacím (1363 Budapest, Pf. 19.), először egy eltűnt fiatalembert találtak meg a nézők segítségével. Kracher János a Baross pincében sörözött barátjával, majd miután elváltak útjaik, eltűnt. A nézők támogatásával derítették ki, hogy belefulladt a Dunába, ahogy erről a Film Színház Muzsika 1977. április 16-án beszámolt.

1970-ben a piros csíkos trabantos betörőket is bemutatta egy Kékfény-adás. Egy világos alapszínű, oldalán piros vagy bordó csíkkal díszített Trabant kombi gépkocsival közlekedtek a bűnözők. Készpénzt, műszaki és ruházati cikkeket, dohányárut és különösen nagy mennyiségű röviditalt, málna-, citrom-, meggyszörpöt és húskonzerveket loptak 1965-67 között, számolt be róla a Tükör című lap 1970. december 8-án.

Negatív szerepet játszott a Kékfény az úgynevezett meggymagügyben. 1971. október 7-i adásában bűncselekményként hozta nyilvánosságra az ügyet, pedig még vádirat sem volt. Sőt, Szabó László nem a valódi célját mondta el a Demeter családnak, hogy miért forgatnak velük riportot, hanem azt, hogy egy csaló építkezési vállalkozót szeretnének leleplezni, azért keresték fel őket. A Kékfény látogatása után két héttel rendőrök jelentek meg a családnál, és üzérkedés vádjával letartóztatták a családfőt. Ráadásul Demeter Béla nem bűnöző volt, hanem egy ügyes vállalkozó, aki 4 forintért felvásárolta a Kecskeméti Konzervgyártól azt a meggymagot, amit kidobtak volna, és 40 forintért értékesítette. A vállalkozót a rendszerváltás után rehabilitálták, és dokumentumfilm is készült róla.

Mata János, a műsor egyik rendezője ugyanaz volt, akinek a nevéhez kötődik a Kukori és Kotkoda című népszerű gyermekrajzfilm-sorozat is. Ő úgy jellemezte, hogy a Kékfény-adások felvétele során a pokol kapui nyíltak meg előttük. A szigorú és igazságos riporter alakja a szocialista időszak ideálisnak tartott állampolgárának szándékozott megfelelni. E megközelítésmódban a riporter az egészséges társadalom képviselője, a bűnöző az, aki elfajzott. És nem feltétlen a körülmények hatására. A Kékfény adása élő volt, filmbetétekkel, melyben bűnözőket vagy annak kikiáltott embereket szólaltattak meg. A műsor munkamódszeréről álljon itt egy példa az 1977/5. Kritikából: „Bemutattak egy fiatalasszonyt, aki kisgyermekét kitette a hidegbe, az autóbuszmegállóhoz. Veszni hagyta! A riporter haraggal kiáltott föl: - Milyen anya az ilyen? Természetesen igaza volt. De messzebbre hordott volna, nagyobb, értékesebb társadalmi hatása lett volna szavainak, ha azt kérdezte volna, annak nyomozott volna utána: miként lehetséges az, hogy a mi társadalmunkban egy fiatal dolgozó nő olyan önző legyen, s úgy elembertelenedjék, hogy saját gyermeke halálát kívánja?"  

A Kékfényben közölt, körözött személyt ábrázoló fotóknak többféle hatása lehetett. Egyszer egy orvos a kijózanító állomáson felismerni vélte a keresett férfit. Szabó László a műsorban annyit mondott, hogy a személyt többen látták részegen, mire az igazi körözött, aki épp otthon feküdt tényleg ittas állapotban, annyira bepánikolt, hogy önként feladta magát.

Gyilkosságok, öngyilkosságok is szerepeltek a műsor terítékén. A homoszexualitást ferde hajlamként ábrázolták. A szocialista időszakban rendőrségi nyilvántartást vezettek a homoszexuálisokról, és megfigyelték őket. Lengyel István 27 éves vonatvezető, kalauz ferde nemi hajlamai 19 éves korában kezdtek jelentkezni. Szégyellte környezetében, főnökei előtt, ezért alibikapcsolatot tartott egy nővel, és titokban kereste partnereit. Ez történt szeptember 13-án, vasárnap este is, amikor a Keleti pályaudvar környékén járkált hasonló céllal, és felfedezte a jókötésű, 21 éves Katona István honvéd őrvezetőt, aki tétlenül sétált a téren, várta a csatlakozását. Bőven volt ideje még a vonat indulásáig, ezért elfogadta Lengyel ajánlatát, hogy menjenek fel a közeli lakására, és igyanak meg egy-két pohár konyakot. A fiatalember nem sejtette Lengyel igazi célját, noha gyanítania kellett volna, hogy egy ilyen friss ismeretség után valaki aligha hív a lakására idegent, kivéve az ellenkező neműeket. A fiatal katona minden valószínűség szerint becsíphetett, majd amikor rádöbbent arra, mit akar tőle Lengyel, ellenállt. A halálát a lakás tulajdonosának kirobbanó aberrált nemisége okozta: megfojtotta - írta a Képes Újság 1981. október 3-án.

Volt egy olyan városi legenda is, hogy Szabó László fia volt az Abigél becenevű, szintén Szabó László, akit elsőként ítéltek el kábítószerrel visszaélés miatt. Abigél világra érzékeny, önmagát kereső fiatalember volt. Néha hosszú, fehér bundában, fehérre meszelt arccal, néha pedig bőrruhában, rohamsisakban és géppisztollyal a nyakában rohangált a városban, de előfordult olyan is, hogy Amanda Learnek öltözött. Mi történt Szabó Lászlóval a rendszerváltás után? Ő maga jelentette ki, hogy a régi rendszer újságírójaként egyet tehet: leteszi a tollat. Magánnyomozó lett, sőt a magándetektívek szövetségének elnöke. 2015-ben hunyt el. Temetésén Edda-dal is szólt.


Hozzászólások