Tényleg regény

Kosztolányi Dezső: Édes Anna • Örkény Színház

Hősök. Tényleg hősök, vagy valami hasonlók. Kalaplevéve nézem Borsi-Balogh Mátét, ahogy ül az asztal másik oldalán (az egyik oldalon a nézők ülnek az Örkény Stúdióban), és olyan ellenszenves, amilyenek a fiatal színészek nem mernek lenni. Szőke és kövér, izzad, zoknis lábán sportpapucsot visel, és elvtárskáimnak szólítja a nézőket, kapcsoljuk ki a telefonokat. Már bele van lökve a szerepbe, Ficsor, a házmester, aki azt hitte, hogy eljött az ő ideje, de vége a bolsevizmusnak, Kun Béla menekül az országból, zsebében ékszerekkel.
Kun Béla neve egyébként nincs kimondva, csak a kormány menekül. De már eleve ez, hogy ki van mondva, hogy mondva van, és nem eljátszva, arra utal, hogy Kosztolányi tudta, mit csinál, amikor nem színdarabot írt a gyilkos cselédlány történetéből. Tudta, hogy az ő erőssége nem a párbeszéd, hanem az érzékeny leírás, a színek, hangok, rebbenések. Aki erről lemond, az nem Kosztolányit játszik. Aki nem mond le, az meg nem színházat játszik.
Ez is tanulság, nem is rossz tanulság, de elég nagy pazarlásnak látszik. Van egy fiatal rendező, Szenteczki Zita, aki próbálja megőrizni Kosztolányit, hogy mégse annyi legyen a történet: addig alázzák a lányt, amíg kiszáll tenger fájdalma ellen, és fegyvert ragad. Talán ennyi sikerül, érezni, hogy minden sokkal bonyolultabb annál, mint ahogy azt az iskolában tanították. Ez nem valami sima osztályharcos történet, bár benne van ez a lehetőség is. Mindehhez viszont elég nagy odaadás kell a színészek részéről, a címszereplő Zsigmond Emőke például vagy hússzor mossa föl a padlót. Nos, jó, nem a padlót, csak a nagy asztalt, amelyen úgy kell közlekednie, mint valami nagy hernyónak. Ha nem ezt csinálja, akkor fölugrik a falra, mint valami félénk csincsilla a ketrecben, és onnét retteg. Borsi-Balogh nemcsak szereplőként ellenszenves, de amikor ABBA-t énekel, akkor jó volna nyugodt szívvel azt érezni, hogy nem fogja az összes versszakot eldanolni. És ott vannak az Örkény-oszlopok, akik tudásukat rendületlenül bocsátják az előadás rendelkezésére. Für Anikó tupírozott hajjal, Epres Attila tupírozott bajusszal.
Óriási tételek vannak a kiadási oldalon, és nem látom pontosan, mi a bevétel. Van ez a hamar leszűrhető tanulság, hogy az Édes Anna olvasva mégis jobb, teljesebb, hogy nincs az a csodálatos színésznő, aki meg tudná jeleníteni a Kosztolányi-féle alakot, hiszen mindenki csak ember, Édes Anna viszont regényhős. Ha viszont ez igaz, akkor még az sem szempont, hogy gimnáziumi osztályok jöhetnek el, és különösebb erőfeszítés nélkül megtudhatják, mi is történt Vizy Kornél helyettes államtitkár lakásában egy tragikus éjszakán. Eljöhetnek, de jobb, ha a könyvespolcot választják. Vagy levonhatják a tanulságot: legyetek jók a személyzettel, mert náluk van a kés, a kapa, a kasza.



Hozzászólások