A nők elsárkányosodásáról

A szocializmus végnapjaiban született egy könyv férfi és nő viszonyáról, amely ma aktuálisabb, mint valaha.


Fotó: Fürjes Viktória
Ha manapság bemegyünk egy könyvesboltba, ott jó eséllyel előkelő, feltűnő helyen találhatjuk az életvezetési tanácsokat adó köteteket. A hétköznapi pszichológia divat lett, és minél több ilyen kiadvány jelenik meg, annál szofisztikáltabbá válik a kínálat. Egy Hogyan legyünk boldogok? című kiadványt kézbe véve a reménybeli vásárló inkább csak mosolyog. A hétköznapi pszichológia egyik legnépszerűbb ága – teljesen érthető módon – a párkapcsolatok lélektanával, elméletével és gyakorlatával foglalkozik.
Az igazán nagy probléma ezekkel a művekkel – nem lebecsülve érdemeiket – az, hogy többnyire külföldi könyvek fordításai. Márpedig az emberi kapcsolatoknak, így különösen a párkapcsolatoknak, megvan az a sajátossága, hogy a helyi körülmények nagyon erősen befolyásolják az emberi viselkedést. Neveltetés, szocializáció, gazdasági helyzet, kulturális kontextus – ezek a globalizált világban is érvényes és viselkedésünket alapvetően meghatározó tényezők.

„A csapból is én folytam"

Mit tegyen hát az egyszeri magyar ember, ha olyan könyvre vágyik, amely sajátosan magyar, közép-európai megközelítésben tárgyalja a férfiak és a nők viszonyát? A válasz egyszerű: olvassa el Bartha András Kézikönyv a nők elsárkányosodásáról című művét. Az 1988-ban kiadott, s abban az évben a legnagyobb példányszámban (110 ezer) elkelt kötet mondanivalója ma is ugyanolyan érvényes, mint akkoriban, és nem kockáztatunk sokat, ha azt állítjuk, hogy ez 20 év múlva is így marad. A könyv sikeréhez hozzájárult, hogy egy akkoriban szokatlanul erős és hatékony marketingkampány kísérte a megjelenést – magyarázza Bartha András, a nők elsárkányosodásának tudományos kutatója, üzletember, író, az Aranypók Zrt. korábbi vezérigazgatója, marketingszakember. „A csapból is én folytam" – fogalmaz a szerző. A szocializmusban voltak olyan könyvek, amelyek a férfi-nő viszonyról szóltak, de nem ez volt az irodalom fő csapásiránya. A propaganda szerint a szocialista férfi és a szocialista nő definíció szerinti boldog házasságban él – közben meg mindenki tudta, hogy ez hazugság. Hasonló volt ez, mint a munkanélküliség kérdése, amely szintén definíció szerint nem létezett. A szocializmus végső fázisában jelent csak meg egy olyan öszvérfogalom, mint a „kapun belüli munkanélküliség".
„Amikor a munkásosztály átveszi a hatalmat, kiderül, hogy nem rendelkezik azzal a képzettséggel, hogy irányítsa az országot. Ezért az értelmiséghez kell hogy forduljon. Így válik az értelmiség egy részéből áruló. Ezért nem működik a rendszer, s ez vetült ki a különböző emberi kapcsolatokra is" – foglalja össze a szerző.

Közép-európai irónia

Aki valamiféle macsó, nőalázó mondanivalóra számít, az súlyosan téved. Mint ahogy az is, aki ilyen alapállást gondol a szerzőről. A sajátosan magyar, sajátosan közép-európai alapálláshoz ugyanis hozzátartozik a sajátosan közép-európai irónia is. A könyv nem a nők ellen, hanem épp ellenkezőleg: a nőkért íródott. Az 1990-es második kiadás mottója a következő: „A szőlő nem egy növény a sok közül, minthogy a vasárnap sem csupán egy napja a hétnek. Mottó: nekünk a nő vasárnap is, szőlő is." A hátsó borító szövege pedig egyenesen a „szocializmus elsárkányosodása" kifejezést használja.
A szocializmus végóráiban megjelent műre számos kritika és két válaszkönyv is érkezett - Pécsiné Fehér Rózsa és Várkonyiné Horn Lilla: Kézikönyv... a férfiak elkígyósodásáról és ellovagtalanodásáról (1989), valamint dr. Sély Györgyi: Válasz a sárkánynak (1990). (Előbbi kiadvány igen jó esélyekkel indulhatna a legmagyartalanabb címek dicstelen versenyében.) „Az okosabb női olvasók pontosan érezték, hogy ez egy olyan könyv, amely az ő érdekükben íródott – mondja a szerző. – Rendkívüli dolog volt ez, ugyanis korábban nem volt példa ehhez hasonló ellenkönyvekre, amelyek primitív vádaskodásokkal voltak tele. Abszurd, hogy akkoriban voltak olyan könyvkiadók, amelyek azt gondolták, hogy könyvem sikerét meglovagolva majd az ellenkönyvek is sikeresek lesznek. Tévedtek ebben, minimális példányszámban keltek el."
Adódik a kérdés, hogy a még létező szocializmusban milyen hivatalos visszhangja volt a tabudöntögető könyvnek. Az irodalomkritikusi hangokat Berkes Erzsébet Élet és Irodalomban megjelent méltatása hallgattatta el. A párttaggyűlésen napirendre vett „botránykönyvet" pedig egy, a Népszabadságban megjelent cikk, amely örömét fejezte ki, hogy ilyen sokoldalú menedzserek is vannak az országban.

A tudatos lények

A sárkányos könyvet később hangoskönyv formájában is kiadták Varga Tamás debreceni színész tolmácsolásában, ez szintén „piacverő" kiadványnak bizonyult. A kötet híre a tengerentúlra is eljutott, felbukkant egy amerikás magyar, hogy megvenné a megfilmesítési jogokat, és szuperprodukció lehet majd belőle Hollywoodban. Fél év múlva visszajött, hogy a „világ legjobb forgatókönyve készült el belőle, a film egyik fele animációs lesz, a másik fele élő szereplős". Pár hónap múlva viszont már lógó orral jött haza – Hollywood nem csinál olyan filmet, amely kollektíven „bélyegzi meg" a nőket. Az amerikai píszín nem ment át a közép-európai bölcs irónia.
De honnan jött az ötlet? És honnan jöttek a tapasztalatok? „Barátok és ismerősök megfigyeléséből" – mondja Bartha András, hozzátéve, hogy a könyv nem kifejezetten a korról, hanem az általában vett emberi kapcsolatokról szól. Így a mai kor viszonyaira is érvényes, sőt.
A nők tisztában vannak azzal, hogy sok a válás, szeretnék összetartani a családot. A férfiak furcsa lények, bizonyos dolgok, mániák után mennek, ami lehet a munka, de lehet a puszta nemi vágy is. Velük szemben a nők tudatos lények, gyakran előfordul, hogy amit egy férfi sikeres hódításnak gondol, azt a nő már régóta megtervezte - mondja a szerző, akinek A parkolóban című vígjátékából most készül film.

Dózsa György




A NŐ CSODA.

Nemcsak az emberi lét forrása, de az irodalom és a képzőművészet főszereplője is. Varázslatot visz mindennapi életünkbe, csodálatos lénye nélkül minden csak hideg, unalmas és szürke lenne. Könyvek ezrei szólnak a nők dicséretéről, és ezzel nem tudok, de nem is akarok versenyezni. Bármennyire is összeszedném magamat, bárhogyan is törném a fejem, nem találnék különb mondatokat, melyeket már ne írtak volna le róluk. Én csak egyszerű csodálója, rajongója vagyok ennek a varázslatnak. Talán már önök is megfigyelték, hogy egy hétköznapi esetben, egy komoly tárgyaláson, ahol ráncos homlokú férfiak ülnek, miként derül ki az égbolt, hogy süt a nap, amikor egy bájos nő - a kávét hozva - belép. Csak bámuljuk - szépségükön, bájukon, kedvességükön túl - hihetetlen munkabírásukat, kitartásukat, rendkívüli energiájukat, ahogy a munkahelyen és a családi életben helytállnak. Lenyűgözve figyeljük őket, de e csodálatba mindig belekeveredik egy gombostűhegynyi mellékgondolat. Régóta és sokakban megfogalmazódott már, hogy a nőkkel kapcsolatban sötét rejtély, titok lappang. Mint minden nagy felfedező, én is fiatalon elhatároztam, hogy e titok felfedezésére, megismerésére, megmagyarázására fordítom energiámat és életemet. Csak sötétben tapogatóztam. Rá kellett döbbennem, hogy a rejtély valami másban, valami felfoghatatlan belső lényegben van, mely láthatatlan és a szokásos próbálkozásokkal kitapinthatatlan. Egy párás, ködös délutánon rádöbbentem magára a felfedezésre: az elsárkányosodás a nők rejtett titka. Világosság gyúlt az agyamban, rájöttem, hogy évszázadok, esetleg évezredek óta sétálgatunk a titok mellett. Pedig milyen egyszerű, hétköznapi és triviális a felfedezés. Olyan ez, mint hogy Newton a zuhanó almáról rájött a tömegvonzás törvényére. Az agyamon villámfényhez hasonlóan hasított át: a nők elsárkányosodásra hajlamosak. Határtalan örömmel újságoltam el - elsősorban ifjú hölgyismerőseim körében - rendkívüli felismerésemet. Meglepetésemre a lányok nem a szokásos, mesterkélt érdeklődéssel hallgatták végig felfedezésemet, mint ahogy azt tették más korszakalkotó elméleteimmel. Valóságos, rendkívüli érdeklődést mutattak.
A nők különleges képességeinek sorába tartozik, hogy képesek megszerezni a kiszemelt férfit. Vélhetően egyetlen férfiban sem merül fel az a naiv gondolat, hogy kapcsolatukról nem a nő döntött. A nők képesek a férfit - az alapvetően poligám férfit is - megtartani maguk mellett, és egyedülálló adottságuk a család összetartásának képessége is. Ez a rendkívüli, csak nők által birtokolt képesség azonban negatív mellékhatásokkal jár együtt. A megtartás a férfi feletti totális uralom megszerzésével párosul. Ez az elsárkányosodás. A nő korlátozni igyekszik a férfi szabadságát, megkísérli megtörni akaratát, igyekszik átformálni szokásait, megpróbálja kontrollálni. Mindent megtesz, hogy rákényszeríthesse akaratát férjére, a gyerekekre; később pedig a jövevényekre; a vőre, a menyre. A nő áldozatvállalása párosul a férfi egyre nagyobb kiszolgáltatottságával, kisebbrendűségének, tehetetlenségének állandó deklarálásával és dokumentálásával. A totális diktatúra kiépítése során visszaélnek női mivoltukkal, amely abból ered, hogy valójában a női nem az erősebbik. Bár uralmukat az egész családra kiterjesztik, mégis elsősorban a férjre vonatkoztatják. Az elsárkányosodás folyamatában tehát a férj a fő áldozat.
Az elsárkányosodás valójában pszichikai érzékelés. Lényege, hogy a nőt egyre több fejű sárkánynak kezdjük érezni, bár a folyamatot mindenki másképp éli át. Ki kit érzékel? A házasság hullámvölgyeiben és csúcsain, a mindennapok változó hangulatában az elsárkányosodás érzékelése is változó. Némiképp hasonló a délibáb látványához, amikor a szemlélődők világosan vagy elmosódottan, de látnak valamit. A házasságban egy, két, esetleg három, négy sárkányfejet látnak, de ezek a stádiumok állandó változásban vannak a szemlélődő állapotától függően. Érzéki tünemény ez! Az első két fejet a férj érzékeli. Az ifjú férj még nem biztosan ismeri fel az elsárkányosodás tüneteit. A harmadik és a negyedik fej megjelenését ismét a férj érzékeli elsősorban, de ezt már kezdik érteni a család többi tagjai is. Ötfejű sárkányt szintén a férj lát, a család csak e látomás következményeiről értesül. Hat fejet csak a meny érzékel. A többiek ugyan nem látják, mégis elhiszik neki. Az elsárkányosodás, a fejek kifejlődése nem egymásra épülő folyamat. Olyan változás ez, amelyben egy fej megjelenése még nem feltételezi, hogy az egyfejű sárkányból kétfejű lesz, és így tovább. Elképzelhető, hogy az egyfejűt a férj hirtelen négyfejűnek látja, de a férj által világosan négyfejű sárkánynak érzékelt feleséget a vő hatfejűnek, a meny hétfejűnek is láthatja. Úgy tűnhet, hogy a fejek néha eltűnnek, majd ismét kifejlődnek. Jó példa erre az ötfejű sárkány. Az öt fej mindig váláshoz vezet, de a nő új férje ismét egy kezdeti stádiummal, az egyfejű sárkánnyal találkozik. a csökevényes sárkányfejek bármikor fantasztikus gyorsasággal kifejlődhetnek, a kialakultak elhalhatnak ebben a csalóka, érzékekre bízott folyamatban. Miután a nők különböző mértékben hajlamosak az elsárkányosodásra, elképzelhető: ha egy erre kevéssé fogékony nő egy erős akaratú, az elsárkányosodás ellen harcolni képes, úgynevezett sárkányálló férfivel találkozik, a férj szempontjából nem tapasztalunk túlzottan elsárkányosodott nőt. Ezt a nőt azonban a család, a gyermekek elsárkányosodottnak érzékelhetik, és bár fejei erősen elcsökevényesedtek, a meny és a vő esetleg mégis hatfejű vagy hétfejű sárkánynak láthatja. Egyértelműen meg kell állapítanunk: az elsárkányosodás a nőknél a másodlagos nemi jelleghez hasonló jelenség, de belső szubsztancia, s ugyanúgy hozzátartozik a női lényhez - ehhez a csodálatos lényhez -, mint bőrük hamvassága, a finomabb, ritkább, puhább szőrzet, a magasabb hangszín, a lágyabb vonalak. Lehet, ez még most érthetetlen, de ha tovább olvassák a sorozatot, minden világossá válik.
Az elsárkányosodási hajlam általános jelenség. Olyan veszély ez a nőknél, mint ásott kutaknál az eliszaposodás. Ha nem figyelünk oda, bekövetkezik, igaz, differenciált mértékben. Ez olyan örök törvényszerűség az ásott kutaknál, mint a nőknél az elsárkányosodás. Az elsárkányosodás csak napjaink tünete, vagy a jelenség tapasztalható évezredek különböző társadalmainak történetében? A kérdésre nem lehet igennel vagy nemmel felelni. Konvenciók világában, ha egy nő megszerzett magának egy férfit, a konvenciók meg is tartották nála, összetartva a családot is. Ma azonban, amikor a válás tömegjelenséggé vált, a megtartás egyre több eszközt kívánó tevékenységgé lépett elő. Ez magával hozta a negatív módszerek megjelenését is. De nem ennyire egyszerű a helyzet: az arab országokban, ahol még élnek a konvenciók, ahol még többnejűség van, a vallási hagyományok erősek, a nők látszólag megalázott helyzetben vannak. Mégis arról olvashatunk, hogy az arab családban minden döntés, ami a család sorsával összefonódik, a nő kezében van. Európában a nők egyenjogúsági törekvései új viszonyokat teremtettek. A nők gyorsan átvették a férfiak szerepét. Vannak területek, ahol a megjelenésük a szakma kisajátításához vezetett. Az ügyvédi, a bírói, az orvosi, a tanári pálya szép lassan elnőiesedik. De nemcsak a munkában nyertek hihetetlen nagyságú teret, hanem beülnek a volán mögé, és a társas kapcsolatokban sem csak egyenjogúságot, hanem főszerepet követelnek. Főszerepet, hiszen már meggyőződtek róla, hogy ők az erősebb, a különb nem. J. K. Brierley Biológia és társadalmi válság című könyvében azt írja: „Miközben nyilvánvaló, hogy a férfiak fizikailag erősebbek a nőknél, kétségtelen az is, hogy fiziológiailag a nők ellenállóbbak, a jóléti államokban a férfiak hamarabb halnak meg az asszonyoknál, kevésbé állnak ellen a fertőzéseknek, a tüdőrák és a szívrohamok hamarabb ledöntik őket, mint a középkorú nőket. Általános kép, hogy növekszik a nők aránya a férfiakhoz képest, s ennek olyan genetikai és társadalmi hatások az okai, amelyek a nők számára kedvezőbbek." Ereje tudatában tehát a nő gyorsan menetel előre a társadalom valamennyi területén. Rohamos léptekben folyik a pozíciók átvétele. Nem arról van persze szó, hogy a nők „betették a lábukat az ajtón", hiszen az ajtó teljesen tárva van. Sokkal inkább az a helyzet, hogy az ajtón belül alig marad légtér a férfiak számára. A félreértett emancipáció már gyakran megfosztja a nőket attól, ami a legnagyobb dolog lehetne az életükben; ők valóban nők, tenyéren hordott, bálványként imádott lények. Ez a folyamat erősíti fel az elsárkányosodási hajlamot. A nőnek ugyanis nem jut elég energiája pozitív, szimpatikus eszközökkel megtartani a házasságot és a családot, kénytelen negatív, diktatórikus módszerekhez fordulni.
Magyarországon a családi költségvetés két keresőre alapozódik. Hoffmann Istvánné A magyar háztartások gazdálkodási modellje című könyvében utal arra, hogy a családi pénzgazdálkodásban szinte teljes matriarchátus alakult ki hazánkban, és az egyik legfontosabb nevelési feladat a leánygyermek felkészítése a pénzzel való gazdálkodásra. Fontosabb ez, mint megtanulni főzni, varrni, takarítani: mert amit egy újdonsült menyecskének valószínűleg az újdonság erejével először nyomnak a kezébe, az a pénzes boríték. Erősíti az elsárkányosodást a hagyományos emberi értékek devalválódása, az őszinteség hiánya, s ezzel összefüggésben a képmutatás terjedése. E tényezők összességének következményeként jelent meg egyre erősebben modern korunkban az elsárkányosodás, fejlődött ki a nőkben a meglévő hajlam.
Tudományos vizsgálódásom során többféle elméletet állítottam fel arról, mely tényezők indítják meg az elsárkányosodás folyamatát, melyek gyorsítják fel. Először a házasságkötéskor elhangzó nászinduló zenéjéről feltételezem, hogy olyan hatása van, amely az első impulzust adja. Ez a feltételezés tudománytalannak bizonyult. A nászinduló nem mindig hangzik fel, az elsárkányosodás mégis beindul. Gyökeres fordulatot jelentett, amikor kutatásaimat komplexebb irányba terjesztettem ki. Elméletem szerint ha a sárkányfejek látomása érzéki csalódás, akkor a női pszichikumban kell hogy legyen egy láthatatlan, váladékával a nők hormonháztartására ható mirigy. A mirigy létét anatómiailag még nem fedezték fel, de matematikai számításaim szerint ugyanolyan biztonsággal lehet mégis feltételezni, mint a csillagászok által kiszámított, naprendszerünkben létező, láthatatlan, Plútón túli bolygót. Csillagászatilag bizonyított tény, hogy ismert bolygók pályazavarai kizárólag egy ilyen láthatatlan bolygónak tudhatók be. Ez az analógia vált érvényessé a mirigy esetében is. Deduktív módszereim, matematikai modelljeim egyértelműen bizonyítják a sárkánymirigy létezésének szükségszerűségét. A sárkánymirigy - glandula dragonius - hormonváladéka a dragoxin. A hangfrekvencia-mérések pedig a férfiak boldogító igenjében csak a nők által hallható rezgésszámú hangsugárzást mutattak ki. Ezt a nők érzékelik, hasonlóan a kutyákhoz, amelyek az ember által nem hallható hangokra is reagálnak. A boldogító igen indítja meg a mirigy működését. A szerv működésének sajátossága a kibocsátott váladék mértéke, mely a férj egész éjszakára kiterjedő, rendszeressé való jelenlétével együtt nő. Ha e két tényező nincs, az elsárkányosodás folyamata másképpen zajlik. Az élettársaknál, akik a boldogító igent nem mondták ki, vagy az éjjeliőröknél, akik feleségüktől távol töltik az éjszakai órákat, csak tompított sárkányosodási tendenciákat figyelhetünk meg.

Az aranysárkánytól az ólomsárkányig

Ha feltételezünk egy házastársi kapcsolatot, amely a megismerkedéstől az együttlét végső szakaszáig, a megöregedésig tart, különös ívű folyamatot kapunk. Leegyszerűsítve és néhány fogalmat - mely e könyv sajátja - használva: a habos sütemény korszakától a papírmasé sárkány korszakáig. A férfiakat már a felnőtté válás előtt érdekli a női nem. Aztán egyszer csak megismerkednek szívük választottjával, azzal a nővel, aki lenyűgözi őket, azzal a kívánatos, varázslatos, kedves, aranyos, elbűvölő, vonzó, szexis, bájos, tündéri, gyönyörű teremtéssel, akit nem is tudnak valójában mihez hasonlítani. Mellette jönnek rá, hogy a nő egy csoda, a nő fantasztikus, rendkívüli mértékben kívánatos. Valójában a házassággal végződő folyamatot, az együttélés igényét, törvényesítését ez a szexualitásból adódó csodálat indukálja. Nem tudják máshoz hasonlítani az általuk érzékelteket, mint egy habos süteményhez, mondjuk egy békebeli, klasszikus oroszkrémtortához. Ha a hajlam, az érdeklődés, a gondolkodás is párosul a szexuális csodálattal; ha a nő úgy dönt, hogy a férfi hosszú távon kell neki, akkor a legtöbbször házasságba torkollik a kapcsolat. Látszólag csodálattal hallgatja a férfi magát dicsőítő ömlengéseit, de a csodálat csak a házasság kapujáig tart. A házasságnak ezt az első időszakát, amelyet köznyelven mézesheteknek neveznek, tekintem a habos sütemény csodálatos csúcspontjának. Ilyenkor a férfi gyakorlatilag teljesen vak, többségében érzéketlen mindenfajta praktikára, amely körülötte történik. Elvakultan szinte csak a szexuális szimbólumot, a nőt látja és csodálja. Ekkor kezdődik a férfi megtartásának, a család összetartásának kiépítése. Ehhez párosulnak majd a már említett negatív módszerek, melyeket összességükben elsárkányosodásnak nevezünk. E folyamat a nagymértékben különböző házastársi kapcsolatokban különböző módon, de elmélyül. Ez persze az átlag, amely talán nem is létezik, csak azzal áltatjuk magunkat, hogy belőle van a legtöbb. Az ideális átlagról és nem az életképtelen viszonyokról van szó, amelyekben a nem egymáshoz illő emberek rövid idő alatt felborítják a házasságot. E folyamatban a magyar családoknak azt a többségét feltételezem, amelyeknél a családi élet a végső szakaszig terjedő együttélést jelent. A nő elsárkányosodásának folyamata a gyermekek megszületésével mélyül, erősödik. Az együttélés időszakában a szerelem szeretetté válik, sok-sok vitán át kiépül a család, „az én házam az én váram" gondolat. Természetesen ez tovább fejleszti a negatív folyamatot. A nő elsárkányosodásának csúcsát a gyermekek felnőtté válásához köthetjük leginkább. Ekkor az anyának, feleségnek nevezett sárkány már teljes történelmi múltjával, autokratikus irányítási módszerével, tökéletessé fejlesztett technikájával uralkodik a családon. Ekkor az élet természetes velejárójaként megjelennek azok a felnőtt idegenek, akik szerinte a család egységét, összetartását vannak hivatva felbomlasztani: a meny és a vő. E csúcspontról folyamata ismét változik, ami gyakorlatilag már a gyöngülésnek tekinthető. Az öregséggel, a gyermekek kiröppenésével már csak a férjén tud uralkodni a nő. Ilyenkor már visszafogott, megváltozott módszerekkel dolgozik, hiszen nagy a biztonság, az egymásra utaltság, a kiszolgáltatottság, így nyugodtan engedhet a kötélen. Módszereinek a teljeskörűségét megtörik az új jövevények, az unokák, a vő és a meny. Ezt a folyamatot tekintem át legközelebb.

Dr. Bartha András



Hozzászólások