Családi útvonalak

www.mng.hu · Család/Újratöltve/Jelen idő · 6 állomás
Winkler Nóra online kiállítást ajánl kritikájában.


Érdekes figyelni, milyen új megoldásokat keres a képzőművészeti világ, hogy a karantén hozta bezárás, távolságtartás ellenére is utat találjon a közönséghez. Fontos és hatalmas forgalmakat bonyolító nemzetközi művészeti vásárok valósulnak meg az online térben, méghozzá annyira kreatív platformokon, hogy a kiállító galériák szinte ugyanolyan eladási rekordokat bonyolítanak, mint élőben szoktak, a fogadásokkal, személyességgel, beszélgetésekkel, együttléttel. Persze a galériák maguk is léptek, folytatják a munkát, és sok energiát, pénzt, ötletet szánnak arra, hogy a tereikben megvalósuló tárlatok olyan módon jussanak el az érdeklődőkhöz, amely figyelembe veszi, hogy egy telefonon, laptopon, tableten más műveket nézni, mint élőben, tehát adaptálódni kell az új keretekhez. És rengeteg vita folyik, cikkek, vélemények sora jelenik meg arról, hogyan tudnak a múzeumok reagálni erre az új helyzetre, mi most a feladatuk, illetve ez a feladat egyáltalán változott-e pusztán attól, hogy a fizikai tereik zárva vannak. Mindig is azt hirdettem, tárlatvezetéseinken sokszor hangsúlyoztam is: egy festményt élőben kell látni. Bármilyen jó reprodukció is csak igyekezet arra, hogy visszaadjon egy sokkal komplexebb látványélményt, egy műnek saját ereje, aurája van, és ezt tényleg csak akkor tudja teljességében „kilátni" belőle az ember, ha szemtől szemben áll vele. Elkezdtem egy miniinterjú-sorozatot csinálni közösségimédia-felületen, művészeti szakmákból jönnek az alanyaim, és arra a kérdésre, mi a legnagyobb áldozat, amit ez a vírushelyzet kért, visszatérő válasz, hogy nem lehet eredetiben nézni a képeket. S miközben mindez igaz, a művészet még így is meg tudja tartani egyik nagy képességét, a történetmesélést. A Magyar Nemzeti Galéria virtuális túraútvonalakat kínál a gyűjtemény művei között, néhány állomásos nézelődéseket, ahol a képeket egy közös téma köti össze. Van angyalos, otthonmaradós és szerelmes, én most a családdal foglalkozót ajánlom. Válogatásuk kifejezetten arra alapszik, hogy most mindenki sokkal intenzívebben tölt időt a családjával, és ez éppannyi jóval, mint nehézséggel jár. A művek kapcsán kérdéseket, ügyeket vet fel, nevén nevez dolgokat, segít pontosítani kapcsolatokat, pozíciókat, érzéseket. Annyiszor hallhattuk hogy a képek tele vannak történetekkel, csak meg kell adjuk a figyelmet, hogy szólni kezdhessenek hozzánk. És ez azért fontos, mert így lesz közünk hozzájuk, így élhetjük át, hogy egy kép nemcsak kér - az időt, hogy menjünk el hozzá egy múzeumba, figyeljünk rá, továbbá némi háttértudást, korismeretet -, hanem rengeteget ad: a közösség érzését, hogy amióta világ a világ, hasonló sorsfordulatokon és érzéseken megyünk át. Ebben a szelekcióban 15-20. század közötti művek sorjáznak, ismertebb alapművekek és olyanok is, amelyekhez nem feltétlenül rohannánk fejvesztve a ruhatárból, annál nagyobb öröm meglátni, milyen szerethető történeteket rejtenek. Hatképnyi kíváncsiság, igazi figyelem gyerek és szülő számára egyaránt, a műleírások, a záró kérdések pedig igazi, közös családi programot adnak. •


Hozzászólások