Serbet, kracherli, Bambi és Cola

„Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom, Odalenn vár mézizü sörbet" - í­rta Arany János 1856 nyarán, Szondi két apródja cí­mű balladájában. Az arab, perzsa, török közvetí­téssel érkező sörbet szó azonban ebben az esetben nem napjaink jóval ismertebb havas-jeges desszertjét (sorbet), hanem a világ legelső üdí­tőitalát jelöli.

A középkori eredetű sörbet (serbet) összezúzott gyümölcsök (citrom, narancs, mangó, ananász, aranyalma, szantál, falsa), zöld fűszerek (menta) és virágszirmok (rózsa, hibiszkusz), édesí­tőszer (nádcukor, méz) és a szirupot hí­gí­tó ví­z felhasználásával készült. Igen kedvelt volt az alkoholt tiltó iszlám világban, a Közel-Keleten, de ízsiában is. Egy 12. században í­ródott perzsa orvosi enciklopédia, a Zakhireye Khwarazmshahi (Khawarzm sahjának szentelt kincsek) többféle serbet receptjét is leí­rja. A mogul uralom alatt Észak-Indiában is elterjedt, és az ötf...

A teljes cikk az IPM 2014/11 számában olvasható, vagy regisztráció és online előfizetés után letölthető a weboldalunkról PDF formátumban.


Hozzászólások