Egyes kutatók érvei szinte ellenállhatatlanok. Az ismert szerző, Steve Jones genetikus – akitől A vérünkben van – amiről a gének mesélnek és Darwin szelleme: a fajok eredete – mai változatban – is olvasható –, arra következtet, hogy a fejlett ipari országokban leáldozott az ember evolúciójának. Itt az emberek 98 százaléka megéri a szaporodóképes kort, így átadhatja génjeit. Ez az arány a XIX. században csak 50 százalék volt! Ebben az időben azok éltek tovább és szaporodtak, akik ellenállóbbak voltak elsősorban a fertőző betegségekkel szemben. Így aztán az ő egészségesebb génjeik terjedtek el.
Ennek a trendnek azonban vége. Akiket 100-200 éve még elvitt volna a kolera, a diftéria, a tífusz vagy a szifilisz, ma sokszor nem is tudják pontosan, mit fednek ezek a betegségnevek. A mai emberiség sem tűnik túl egészségesnek, ám a mi nyavalyáink később keletkeznek. Végül is annak köszönhetjük őket, hogy megérjük az öregkort, meg esetleg annak, hogy édességekkel és snackkel kényeztetjük magunkat, vagy a tv és a számítógép előtt ülünk ébren töltött időnk nagy részében. Mindettől még szaporodhatunk. Az egyén szintjén ez mindenképpen nyereség: a szülőknek kevésbé kell félniük, mint valaha, hogy gyermeküket valamely halálos kór irgalmatlanul rövid idő alatt elviszi. De a gyermekeknek sem kell már annyira tartaniuk attól, hogy szüleik idő előtt itt hagyják őket, a mostohák, az utca vagy árvaházak kénye-kedvének kiszolgáltatva. A világ szegényebbik részén azonban ma sincs ez másként. A szegényeket pedig nemigen kárpótolja tragikus életminőségükért az, hogy génminőség terén talán ők a jobbak…
De tényleg leállt volna az evolúció a fejlett világban? Christopher Wills kaliforniai biológus próbál előhúzni a cilinderből olyan tulajdonságokat, amelyek a szaporodás terén ma is előnyt jelenthetnek: pénzszerzési képesség, intelligencia. Ezeket ma is nagyra értékelik, így a párválasztásban is szerepet játszhatnak. A nők valóban szelektálnak az okos és tehetős férfiak javára. Örülhet-e a fajunk, mert a nőknek hála, továbbfejlődik: egyre intelligensebb lesz, és egyre… ügyesebb? Számítóbb? De nem érdemes töprengeni ezen. Ugyanis épp a felső rétegben dívik a családtervezés és a születésszabályozás, ami meggátolja, hogy a fenti tulajdonságok evolúciós tényezőkké válhassanak.
Különleges fejlődés…A chicagói Bruce Lahn genetikai módszerrel támasztjaalá azt az állítását, hogy evolúciónk párját ritkítja a természetben, s ezért különleges hely illet meg minket az élet fáján. S a diadalmenet még korántsem ért véget: ma is fejlődünk. Lahn módszere: végy több száz gént, nézd meg, hogyan változtak évmilliók alatt. Kellenek hozzá több faj egyedei, melyek genomja összehasonlítható: ember, makákó, patkány, egér. E négynek közös őse élt 80 millió éve, majd a rágcsálók és a főemlősök szétváltak. A rágcsálóvonalon 16–23 millió éve különült el az egér a patkánytól, a főemlősökén 20–25 millió éve az ember a makákótól.
Összevetve a ma élő példányok genomjait, láthatókká válnak a múltban történt evolúciós változások. Lahnék 214 olyan gén DNS-ét hasonlították össze a négy fajnál, amelyek az agyműködéssel ... (
Amennyiben a teljes cikket szeretné elolvasni kattintson ide az SMS fizetéshez, amelynek díja 252 Ft + ÁFA)
